Etrian Odyssey, a hardcore rpg-k esszenciája

Az utóbbi években a jrpg műfaj háttérbe szorult a konzolokon, viszont a kézi gépeken továbbra is népszerű, különösen Nintendo DS-re jelenik meg sok igazi gyöngyszem. Nálam is háttérbe szorult az utóbbi két évben ez a stílus, mivel általában rendkívül időigényes és egy kicsit meg is untam már ezeket a játékokat mivel nem igazán tudtak már újat mutatni de mostanában ismét megjött a kedvem egy kis jrpg-zéshez így alaposan kutatás után eset a választásom az Etrian Odyssey első részére amit szerencsémre kedvező áron be is tudtam szerezni fóliásan.

A borító alapján azt gondolná az ember, hogy ez egy tizenkettő egy tucat játék a szokásos, többnyire aranyos manga és anime karakterekkel, világmegmentős sztorival, a szürke átlagból semmivel ki nem tűnő megvalósításban de nem is tévedhetnénk ennél nagyobbat, ugyanis egyik felvetés sem igaz erre a játékra. Az Etrian Odyssey szándékosan úgy készült, hogy tisztelegjen a régi idők belső nézetes rpg játékai (pl. Wizardry) előtt modern prezentációval de azok keménységéből, nehézségéből semmit sem engedve. Mivel minden ismertető amit a játékkal kapcsolatban olvastam kitért rá, hogy ez igencsak hardcore játék így erre lelkileg felkészültem és igazából nagyon hiányzott már az olyan kihívás ami nem az ügyességre, a gyors reflexekre épít és meg is kaptam ezt a beharangozott és remélt kihívást. A kritikák azt is említették, hogy a játéknak gyakorlatilag nincs sztorija, viszont ez egyáltalán nem igaz, mondjuk a történet minimalista de tökéletesen betölti a funkcióját és sokkal jobb ez így, mintha valami klisékből építkező marhaságot kéne végigszenvednünk, hosszas párbeszédeken és átvezetőkön keresztül.

Az első lépés a csapat összeállítás.Maximum 5 karakter lehet egyszerre az aktív csapatban, akiket első körben 7-8 kasztból választhatunk, a nevüket mi adjuk, más személyre szabási lehetőségünk csak szintlépéskor lesz velük kapcsolatban, amikor is a különböző tulajdonságaikat és speciális képességeiket fejleszthetjük. A csapat összeállítás előtt azért érdemes utánaolvasni mi az ideális felállás mert ha rosszul állítjuk össze a bagázst akkor hamar pofára fogunk esni. A szintlépéskor is jól át kell gondolni milyen irányba szeretnénk fejleszteni a karaktert, mert ha jól választjuk meg az irányt akkor a karakterek egyre hatékonyabbak lesznek és a játék már nem lesz annyira nehéz sem.

Tehát akkor a nehézségről. Csapatunk elindul az Yggdrasill Labirintus felfedezésére és az első mezei patkány vagy pillangó akivel összefutunk elég szépen megharapdál minket, úgyhogy néhány harc után valószínűleg vissza kell majd térnünk a városba pihizni. A játéknak igazából az első egy negyede a legkeményebb, később már a karaktereink igazán megerősödnek de azért mindig fel tud bukkanni egy két ellenfél aki igazán meg tud lepni minket. Eleinte állandó pénzszűkében is leszünk, nagyon meg kell gondolni mire adunk ki a kevésből ami van, de később ezzel sem lesz igazán probléma, ráadásul van néhány trükk amivel gyorsan tudunk viszonylag sok pénzt csinálni.

Az Etrian Odyssey elsősorban a felfedezésről szól és ezt rendkívül élvezetesen és különlegesen oldották meg benne, ez az egyik eleme ami igazán élvezetessé teszi. A cél az, hogy feltérképezzük a labirintus és egyre mélyebbre jussunk benne. A feltérképezés a játékmenet jelentős része, ez nagyrészt manuálisan történik, rendkívül egyszerűen és jól használhatóan oldották meg ezt a funkciót az érintőképernyő segítségével.

Maga a játék belső nézetben folyik, a labirintus nagyon szépen kidolgozott, változatos részei lesznek, amiket különböző zenék is jellemeznek, amik szintén remekül illenek az adott pályarészekhez. Az ellenfelek néhány kivételtől eltekintve véletlenszerűen ugranak ránk, tehát nem látjuk majd őket a tájban, csak a harc megkezdése előtt. Az ellenfelek és a harcok grafikája eléggé puritán, bár ezzel nem is lenne különösebb gond, ami engem inkább zavart, hogy az ellenfeleket általában újrahasznosítják, van amelyiket három különböző verzióban is ránk küldik a játék során, de külsejüket tekintve csak a színükben különböznek. Persze ez a kissé igénytelen megoldás nem csak az Etrian Odyssey sajátja, az általam éppen mostanában próbálgatott Dragon Quest is előszeretettel alkalmazza ezt.

Az utóbbi években nem volt olyan játék amit 30 óránál tovább bírtam volna anélkül, hogy megunjam, ezzel a kihívással viszont biztosan több mint 60 órát töltöttem, bár még egy húsz-harminc óra lehetőség lett volna benne az összes mellékküldetés illetve a főboss legyőzése után megnyíló bónusz szintek teljesítésével de ennyire maximalista azért nem vagyok, így és megvolt az az érzés a stáblista legördülésekor amit egy jól végzett, kemény de élvezetes feladat teljesítésekor érez az ember.

Címkék:

3 hozzászólás “Etrian Odyssey, a hardcore rpg-k esszenciája” bejegyzésre

  1. Toalettduck szerint:

    mondjuk mostanában a Lufia: Curse of the Sinistrals felé kacsintgattam de akkor ez is felkerül a kártyámra

  2. comicsinvest szerint:

    Azt a játékot nem ismerem. Viszont szemet szúrt nekem ez a kártyás dolog és furcsálom, hogy ha képes vagy 40-50ezret kiadni Dragon Ball mangákra, akkor ezt a játékot 3900ft-ért miért nem veszed meg inkább eredetiben, hiszen játékidőben meghaladja a teljes Dragon Ball sorozat olvasási idejét.

  3. Toalettduck szerint:

    http://kepfeltoltes.hu/view/101227/IMG_0162_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

    ha nem hiszed…

    Amúgy nagyjából azóta álmodtam arról, hogy meglegyen a sorozat, hogy kisiskolás koromban sikerült kikönyörögnöm egy korai dupla fejezetet az újságárusnál.(sajnos azóta elveszett) Pont az a rész amikor Yamcha megtámadja Gokuékat a sivatagban, de Bulma miatt nem tudja megtámadni őket blablabla… Meg is fogadtam, hogy nem nézem végig az animét, hogy megmaradjon az izgalom. Sajnos a sima sorozatot szinte végig ismertem de az utolsó két Budokai torna részletei érdekesek voltak. A Z-nek viszont csak kis részét láttam ezért már várom, hogy elérjek kb addig h Cell meghírdeti a tornát. Amúgy elég érdekes, hogy az animéhez elég sok dolgot hozzáadtak, gondolom olyan ötleteket amiket a szerzőnek ki kellet hagynia(Goku a pokolban, Gohan bemutató epizódja…) Meg nem két hét alatt lett meg rá a pénzem kb augusztus óta tart a project és most fejeződött be, hogy meglett a második boxset is. A játékok kérdése kicsit más. Ott én alapból ugye két részre osztom multi és singleplayer. Arányaiban sokkal többet játszom multis PC játékokkal mint singleplayerrel bármilyen platformon. Játszom Quaket, Counter-Strike-ot, Team Fortresst(2x is megvan), Day of Defeatet, attól függ milyen kedvem van, ezek mind megvannak Steamen plusz Half-Life 2, ep1-2. Meg még a wow de azt az időszakot próbálom elfelejteni… Meg pár nem túl emlékezetes dolog is csücsül még a polcomon pc fronton. De ami nyomot hagyott bennem az mind meg van eredetiben pl ps2re a Jak and Daxter széria amit sohasem felejtek el. mondjuk a DS-t már alapból úgy vettem, hogy előbb megvolt a kártyám mint a gép. És őszintén szólva elég kényelmes megoldás, csak kicsit érteni kell hozzá ha gagyi a kártya mint az enyém. És lehet, hogy a DS-re vannak most igazán élvezheő játékok de azért itt is elég nagy a szórás és nem mindig lehet gyöngyszemre találni. Rengeteg játékkal vagyok úgy néha, hogy egyszerűen félbehagyom mert nem tud tovább szórakoztatni. Viszont ha valami olyat találok ami tetszik akkor azt megveszem mert szerintem azokat a fejlesztőket érdemes támogatni akik ötleteket fektetnek a játékaikba és nem futószalagon gyártják őket. pl level-5től a professor layton, a scribblenauts stb. De például a Pokemonok nagyrésze is megvan ha nem is változott nagyon az alapszisztéma az évek során, na meg a new super mario brothers. Meg amúgyis szívesebben költök képregényekre. És még te is aztmondtad, hogy időtálóbbak :) Az újraeladás meg nemigazán játszik nálam. Meg én nemigazán időben mérem a szórakozást, lehet ha majd idősödöm ez majd változik. Na kicsit hosszú is lett meg valszeg bele is keveredtem pár helyen a kommentbe, nem volt ez mára betervezve.

Itt lehet hozzászólni !