Az első egy prestige formátumú one-shot, ami elsősorban attól különleges, hogy a nálunk is népszerű Neil Gaiman írta. Ez a Green Lantern/Superman: Legend of the Green Flame.

Kitaláljátok, hogy a borító kinek a munkája? Nem másé mint Frank Miller-é, akit ugye senkinek sem kell bemutatnom. A képregény érdekessége még, hogy nagyjából tízen rajzolták, sajnos Miller csak a borítót jegyzi. Belső oldalt nem fényképeztem ki, mivel nagyon vegyes a belbecs. Sajnos régen olvastam már ezt a füzetet, egyáltalán nem emlékszem a sztorira, de majd rövidesen újra bevizsgálom.

A következő képregény egy keményfedeles kötet, a Green Lantern: Willworld, ami már igazi ritkaság, bár nemrég a DC újra kiadta egy gyűjteményes füzetben.

Az író J.M DeMatteis, aki hazánkban is jól ismert Pókember történetei révén. A rajzoló Seth Fisher, aki tragikus balesetben, fiatalon vesztette az életét. Halálával egy igazán különleges tehetséget vesztettek a képregénykedvelők, ezt a következő kép alapján ti is érezhetitek.

Ahogy talán lejön ebből a mintaoldalból is, a történet elég elborult, kicsit pszichedelikus, amihez remekül passzol Fisher stílusa.

A mai utolsó bemutatandó képregény a Green Lantern/Green Arrow minisorozat.

Ez igazából egy reprint, amit 1983-ban hozott ki a DC. Az eredetileg a Green Lantern vol 1-ben még a hetvenes években futó, Dennis O’Neil író és Neil Adams rajzoló közös történeteit nyomták újra extra igényes papíron, reklámok nélkül, dupla számokban. Ezek a történetek a maguk idejében igazán forradalminak számítottak, mivel több olyan témát is feldolgoztak, amik akkor szokatlanok és merészek voltak a képregényekben, mint pl. a drog és hasonlóak. Bár nyilván manapság már nem hatnak ennyire újszerűnek, de még mindig nagyon is élvezhető sztorik, a rajzok pedig mai szemmel is kiemelkedőek.

Végül a véleményem a Zöld Lámpás moziról, amit személy szerint nagyon vártam elég negatív, bár a látványvilág sokszor elviszi a hátán a filmet, de a film semmivel nem több egy hollywoodi tucatterméknél és nemhogy a 200 milliós bekerülési költség, de még annak a fele is túlzás lett volna érte, nem is értem, hogy kerülhetett ez ennyibe. Azért szerintem egyszer érdemes megnézni a szuperhős és sci-fi filmek kedvelőinek, vannak nála sokkal rosszabb képregényfilmek is.

Még valamikor 2010-ben keresett meg minket az Ubisoft magyarországi képviselője, azzal a kérdéssel, hogy kiadnánk e magyarul az éppen akkoriban Amerikában megjelenő, 3 részes Assassin’s Creed: The Fall című képregényt. Nem láttam fantáziát a képregény kiadásában és a dolog ennyiben maradt. Aztán valamikor év végén elkezdtem játszani az Assassin’s Creed II-vel. Sokáig idegenkedtem az AC sorozattól, hiszen túlságosan mainstreamnek és némileg casual játéknak tartottam az én ízlésem számára. Végül mégsem tudtam megállni, hogy ne próbáljam ki ezt a kritikák és a játékosok nagy része által olyannyira istenített játékot és engem is magával ragadott. Meg sem álltam a platina trófeáig. Megláttam a zseniális koncepciót a játék mögött, és egy szórakoztató ipari megafranchise lehetőségét. Éreztem, hogy ez a történet nem csak a játékosokat érdekelné. Aztán körülnéztem, hogy milyen cuccokat lehet még kapni ebből a brandből és akkor vettem észre, hogy regényt is adtak ki belőle. Ebben a pillanatban már elkezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha mi ezt kiadnánk magyarul és meg is tettem az első lépéseket a jogok megszerzésére. Végül ez sokkal nehezebben ment mint amire számítottam, talán az összes eddigi kiadványunk közül ezt volt a legproblémásabb megszerezni. A fordítást nem mertük elkezdeni, amíg bizonytalan volt a helyzet, egyszer már befürödtünk egy hasonló esetben, amikor a Warcraft mangát akartuk kiadni és már ezer százaléknak tűnt, hogy megkapjuk a jogokat. El is készült a fordítás és aztán az utolsó utáni pillanatban a Delta Vision lett a magyar kiadója, én meg elbuktam a magyarítás költségeit. Ráadásul a regény fordításának költségei a sokszorosára rúgtak egy manga magyarítási költségeihez képest. Persze a fordítót már idejekorán elkezdtük keresni, úgy tűnt a legjobb barátom fogja csinálni, aki ugyan könyvvel még nem dolgozott, de jó néhány színvonalas filmhez készített magyar szöveget. Aztán amikor abba a stádiumba értünk, hogy elkezdődhetett volna a munka, visszalépett a dologtól, mivel már elég szűkös határidő állt csak a rendelkezésre. Pillanatokon belül kellett másik fordítót találnunk, és ez sikerült is, Körmendi Ágnes személyeben, aki nagyjából 30, főleg fantasy regényt magyarított már eddig. Sajnos azonban a szűk határidő az ő munkájára is rányomta a bélyegét, ami így valamivel kidolgozatlanabb lett annál mint amire számítottunk, ráadásul a szerkesztő, akit a szöveg gondozásával bíztunk meg gyakorlatilag csak korrektori feladatokat (elütések, helyesírási hibák javítása) végzett el. Mivel a kiadónk híres arról, hogy mindig minőségi szöveggel jelentetjük meg a könyveinket, így kénytelenek voltunk kollégámmal Koncz Ákossal villámgyorsan nekiállni a szöveg szerkesztésének. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az Assassin’s Creed Reneszánsz esetében az író, Oliver Bowden sem végzett kiemelkedően jó munkát, olyan értelemben, hogy sokszor elég színtelenül, egyhangúan fogalmazva írta a szöveget, ráadásul olyan pontatlanságok, logikátlanságok és hibák is voltak benne, ami számomra nagyon zavaró volt. Például többször szerepelt a könyvben az angolul, hogy Ezio levette cipőjét. Holott mindenki tudja, aki csak egy videót is látott a játékból, hogy Ezio csizmát visel. Előfordult olyan is, hogy egy küzdelem leírása után, az ellenfél neve helyett Ezio nevét írták egy mondatba. Szóval nem elég, hogy a magyar szöveget kellett szerkesztenünk, az ilyen hibákat is ki kellett szűrnünk, ami azért igencsak idegesítő dolog volt. Gyakorlatilag két hetem elment ezzel a munkával, még hétvégén is órákat kellett foglalkoznom vele, és a kollégám Ákos is a munkanapjai jelentős részét ezzel töltötte. A 9. fejezettől kezdve végig én szerkesztettem a könyvet, remélem elégedettek lesztek vele. Úgy érzem sikerült a szöveget feljavítanunk, színesebbé tennünk az eredetihez képest, de ahhoz hűen. A könyv első 10 oldalát elolvashatjátok itt: http://www.fumax.hu/fumax/?p=173

A könyv külső mérete meg fog egyezni az eredeti kiadáséval, viszont kicsit gazdaságosabban lesz szedve a szöveg, így valamivel vékonyabb lesz az angol verzió 520 oldalához képest. 488 oldal, de természetesen semmi sem fog kimaradni belőle. A borító látványos UV fóliás effekttel lesz díszítve elől-hátul. Eredetileg a június eleji könyvhétre szerettük volna megjelentetni, de a váratlan komplikációk (nem csak a fordítással, hanem a jogtulajjal is), ezt lehetetlenné tették, úgyhogy végülis július 11-12 a megjelenési dátum, és kell azért néhány nap, amíg minden terjesztőhöz el tudjuk juttatni a kötetet. Sikerült alaposan behájpolnunk a terjesztőknél a kiadványt, a képregényeknél szokásos mennyiségeknél jelentősen többet rendelt mindegyikük. Úgy érzem ez lesz az első könyvünk, ami igazán megkapja a lehetőséget a forgalmazóktól arra, hogy a valós potenciáljának megfelelően szerepelhessen. A képregények esetében, még a legsikeresebbeknél is, mindig azt érzem, hogy sokkal jobban is mehetnének, ha a terjesztők jobban odafigyelnének rájuk.

Ahogy a képregényeknél is, az AC regény kiadásával nem csak az üzleti siker elérése a célunk, hanem ennél sokkal több. Egy olyan küldetése is van ennek a kiadványnak, hogy a videó játékok megítélésén javítson, hiszen itt egy olyan populáris történetről van szó, ami bárki számára élvezhető lesz. Mondjuk a kötet vége szerintem némileg zavaros lehet azok számára, akik nem ismerik a játékot, de a történet folytatódni fog a Brotherhood regényben, amit remélhetőleg szintén ki tudunk majd adni, ha a Reneszánsz megfelelően szerepel. Emellett van még ötletem más olyan videó játékos vagy azokhoz erősen kötődő kötetek kiadására, amik minden játékos számára izgalmasak lehetnek, de mások számára is. Remélem megadjátok nekünk a lehetőséget arra, hogy küldetésünket betöltsük, ehhez viszont az kell, hogy jó sokan vegyék meg az Assassin’s Creed Reneszánszt. Erre úgy tűnik minden esély megvan.  A vásárlás mellett még azzal segíthettek, ha ti is hozzájárultok a hírveréshez, blogoltok, fórumoztok a könyvről, ismerősöknek ajánljátok és hasonlók. A mai világban az ilyen szájhagyomány útján terjedő hírverés sokkal eredményesebb mint a hagyományos reklámozás. Ja és még egy utolsó gondolat a küldetésünkkel kapcsolatban. Lehet, hogy idealista vágy azt remélni, hogy egy AC regény esetleges kiemelkedő magyar fogyása ösztönözheti a forgalmazókat vagy akár az Ubisoftot arra, hogy elgondolkozzon azon, hogy talán mégiscsak lenne fantázia bizonyos játékok honosításában. De én mégis azt gondolom, hogy ez is lehet számukra egyfajta jelzés, hogy érdemes lenne átgondolni a dolgot, mert az emberek igenis szeretik a saját anyanyelvükön élvezni a szórakozásukat.

Hát igen, május 4-én megszületett a kisfiam, Benjámin, 3,9 kilóval 59 centi hosszúsággal. Addig a pillanatig nem is igazán értettem meg mit jelent apának lenni, amikor először foghattam kezemben Benit. Ekkor viszont minden helyére került és csodálatos érzés volt.

Amint láthatjátok már a születésekor kifejezetten nagy haja volt, ami elég ritka tulajdonság a kisbabáknál, a kórházban senkinek nem volt ilyen és azóta is mindenki egyből a haját csodálja, amikor először megpillantják. A kölyök szépen fejlődik, majd 5 kiló lett azóta (a születés után a kórházban kb. fél kilót szoktak fogyni a babák, tehát 3 és fél kilóval vittük haza), többnyire remek étvágya van. Beni nem csak testileg növekszik szépen, de egészen elképesztő gyorsasággal fejlődnek ki képességei, jóval a szokásosnak vett korhatárok előtt csinál szinte mindent. Például már egy ideje hasra tud fordulni a hátáról, és folyamatosan edzi magát, hogy hasról újra hátra tudjon fordulni és ez már hajszál híján sikerült is neki, úgyhogy szerintem napok kérdése és összejön a dolog, amire normál esetben fél éves korban képes a legtöbb csecsemő. Amikor otthon vagyok minden gyerekkel kapcsolatos feladatban igyekszek segíteni a páromnak, pelenkázok, öltöztetek, büfiztetek és fürdetem a kicsit.

Emellett persze minnél többet játszok és foglalkozok vele, nem is hagyja a baba, hogy sokáig ne történjen körülötte semmi. Nagyon szereti, ha megyünk valahová, vagy ha hozzánk jönnek vendégek. Terveink szerint az augusztus végi Holdfényconra már ki is fog látogatni egy-két órára, hogy lássa mivel foglalkozik az apja.

A kisfiam mellett az utóbbi időben főleg az Assassin’s Creed Reneszánsz regény munkálatai kötötték le a comicsinvesten kívüli időmet, a mai nap végre sikerült is nyomdába adni. Elképesztően élénk az érdeklődés a könyv iránt, részletek rövidesen egy külön blogbejegyzésben.

Évekig a gamespot kritikáit vettem alapul és többnyire azok alapján döntöttem el, hogy milyen játékokkal fogok játszani. Persze már régebben is rájöttem, hogy nem minden stílusban lehet őket komolyan venni, mivel az általam egy időben leginkább preferált műfaj résztvevőit, a kalandjátékokat rendre a megérdemeltnél rosszabb pontszámokkal illeték, így ha kalandjátékot kerestem, akkor általában a justadventures.com oldalon nézelődtem. Ettől függetlenül más játékstílusoknál alapnak vettem értékeléseiket. Mivel a Nier című játékra 5 pontot adtak, így eszembe sem jutott volna játszani vele. Aztán elolvastam Oldern kritikáját a Gamer 365-ön:    (http://www.gamer365.hu/show-article.php?id=514&article=&contentpage=0) és elkezdett érdekelni ez a cím, nemcsak a cikk, hanem a sok okostojás fórumos hozzászólása miatt. Ha ezek az emberek szólják le a játékot, akkor az csak jó lehet!

Oldern kritikája elég jól mutatja be a játékot, bár szerintem a technikai megvalósítás sokszor jobb mint amilyennek lefesti és a mozgás sem olyan idegesítő, de ezek végülis olyan pontok ahol ízlések és pofonok különbözőek lehetnek.  A történet viszont szerintem nemhogy minuszt, de pluszt érdemel. Az, hogy végre nem egy metroszexuális nyálgyerek, hanem az élettől megtört férfi, nem a világ megmentéséért hanem a saját lánya életéért küzd, számomra olyan érzéseket keltett, amit már régen éreztem játék közben. Végre igazi drámát, tétet hozott az élmény és olyan beleélést, amit gondolom tetéz, hogy áprilisban én is apa leszek. Ezektől függetlenül Oldern kritikája korrekt és egy átlagos olvasó számára tökéletesek a meglátásai. Az angol szinkronok zseniálisak, Grimoire Weiss karaktere pedig a legjobb akit az utóbbi években bármelyik játékban találhatunk. A játék hihetetlenül melankólikus, szinte mindig a legrosszabb dolgok történnek, amiket csak ki lehet találni, mégis folyamatosan táplálja a reményt, hogy lehet a világ egy jobb hely is. A soundtrack szerintem a legjobb a Chrono Cross óta. Igazából több szót erre most nem szeretnék vesztegetni elég ha megnézitek a játék opening-jét.

Amit itt látsz az tényleg a játék, ha a videó és a zene lenyűgöz, akkor neked szól, ha nem tetszett, akkor kerüld el.

A fentiekből kiderül, hogy számomra a Nier egy kiemelkedő élmény lett és a generáció egyik legjobbja. Akkor hogy lehet, hogy a gamer sajtó nagy átlagban durván leszólta, lepontozta ezt a gyöngyszemet? Talán ennyire szélsőséges lenne az ízlésem? Nézzünk akkor konkrét adatokat. A már említett gamespot ugye 5 pontot adott rá, miközben a felhasználói 7.5 pontos átlaggal pontozták. A játék metacritic átlaga 68, miközben a user átlag 84. A gamefaqs felhasználói 8.1 pont átlagot hoztak ki, miközben az ott közölt gamerankings átlag 69.78. Nyilván pontszámokon bizonyos keretek között nem érdemes vitázni, hiszen sokszor azzal jönnek az egyes vitatott értékeléseket védők, hogy az értékelés teljesen szubjektív dolog, de ez nem lehet teljesen igaz egy hivatalos forrásnál. Egy újságírónak némileg el kell tudni vonatkoztatni a saját ízlésétől és úgy pontozni egy játékot, hogy külső szemlékőként is figyeli azt és a lehető legobjektívebb szemmel próbál hozzáállni. Én úgy gondolom, hogy a Nier objektív szemmel nézve 70-85% közötti sávban helyezkedik el. Lehet a játékot utálni és imádni, ez esetben az adott játékosnak természetesen lehet ettől a sávtól eltérő véleménye, de csak abban az esetben, ha ez a játékos nem újságíró, aki a játékról ír kritikát. Innentől kezdve számomra a gamespot és a nagy Edge (aki 6 ponttal “jutalmazta” a játékot) hiteltelenné vált, bár sokszor a pontozásaik megegyeznek az én álláspontommal is, de ez a kirívó eset rávilágított, hogy a gamer sajtó nagy része minden csak nem objektív. Aki rájuk hallgat az gyakran pofára esik, mert sokszor olyan játékokat játszatnak vele amiknek a csili-vili grafikán kívül az egyetlen értéke a hype és sokmilliós marketing költség. Én ezentúl nem veszem figyelembe sem a gamespot, sem más, hozzá hasonlóan “komoly” forrás kritikáit, majd saját magam eldöntöm, hogy mi érdekel és mi tetszik.

Zárásul csak annyit, hogy ha úgy gondolod, hogy a fentiek csak a Nier-re vonatkoznak és ez egy kirívó eset, akkor álljon itt a gamer sajtó újabb áldozata, a PS3 exkluzív Hyperdimension Neptunia című jrpg.

A gamespot-on ez a nemrég debütált cím 3 pontot kapott! A fő indokuk erre, hogy a játék szereplői zavaróan, szexuálisan karikatúrizált fiatal lányok. A felhasználók eddigi pontszáma 7.8-on áll. A metacritic átlaga 43 miközben a felhasználóknál 85! A gamefaqs-on a gamerankings átlag 5.1 miközben a user pontszám 7.9. A játékkal nem játszottam, de ezekből a számokból nekem az jön le, hogy ez a szerencsétlen játék rosszabbul járt a Nier-nél is.

Nézzük akkor milyen kincsekre utaltam a bejegyzés címében.

Az első a Goon Color Special, amit Powell még a saját kis független kiadójánál, az Albatross Exploding Funny Book-nál adott ki 2002-ben. A címből már sejthető, hogy a Goon eredetileg fekete-fehér képregényként indult, az első minisorozat pedig még az Avatar-nál jelent meg, utána vette saját kézbe Powell a kiadást is. Aztán a Dark Horse-hoz került a lehetőség, hogy publikálja Goon újabb kalandjait és egyúttal az eredeti fekete-fehér részeket kiszínezték és újra kiadták a Rough Stuff című kötetben. A képen ennek a kötetnek az első Dark Horse-os kiadása látható.

A fenti képen látható aláírások eredeti, kézzel írt Powell szignók, nem nyomtatottak. Sajnos nem személyesen találkoztam a mesterrel, hanem a Goon Fancy Pants Edition minden egyes limitál darabját ő egyedileg írja alá.

Ahogy látható a Fancy Pants Edition első kötetéből két példányom is van, a második példányhoz nemrég jutottam hozzá egy gyűjtemény felvásárlása során. A comicsinvestre nem raktam fel ezt a plusz darabot, mivel annyira értékes, hogy eléggé szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, itthon bárki is akár az értékének a felét is megadná érte. Elkótyavetyélni pedig nem szeretném.  A Fancy Pants Edition második kötete sajnos nincs meg nekem, mivel a megjelenésekor éppen csökkent a lelkesedésem a Goon iránt, most pedig már nem tudom beszerezni. A képen látható harmadik kötet tavaly nyáron jelent meg és ez még nem számít ritkaságnak, beszerezhető. A bordó borítós Goon: Chinatown HC nem része a Fancy Pants sorozatnak, ami a füzeteket gyűjti össze, hanem egy teljesen önálló graphic novel. Ez nem is limitált kiadásban jött ki, így még nem is számít ritkaságnak bár szerintem ami késik nem múlik mert a Goon képregények nagy része gyorsan eltűnik a piacról. Gondolom ez annak köszönhető, hogy a Goon az a cím, amire tökéletesen illik a kult jelző.

2010-ben a magyar piacnak nem sikerült kilábalnia a válságból de úgy érzem, hogy a helyzet nem romlott tovább. Ez nagyrészt azoknak a kiadóknak köszönhető akik racionális piaci magatartást tanúsítanak, másrészt a rossz gazdasági helyzetben is kitartó vásárlóknak, akik úgy tűnik elszántabbak mint egy átlag fogyasztó és nem hagyják faképnél szeretett hobbijukat, legalábbis nem olyan mértékben mint ami más kereskedelmi ágazatban tapasztalható. Idén is jó néhány újonc kiadó lépett be a piacra, sajnos több esetben legjobb indulattal is felemásnak nevezhető eredménnyel. A laikus hozzáállás rendkívül káros lehet, erről konkrétabban kicsit lentebb.

Fumax:

2010-ben 8 kötetet adtunk ki, eggyel többet mint 2009-ben. Idén elértünk egy jubileumi számot is, a Sin City 5. kötete lett kiadónk 50. kiadványa. Sikerült jól választanunk ebben az évben, sajnos ettől függetlenül az egyik címünk igen komoly negatív hatást volt kénytelen elszenvedni néhány újonc kiadó nem feltétlenül hozzáértő kiadási politikája miatt. Ez a kiadvány az Alice Csodaországban manga, ami az első csapást akkor szenvedte el, amikor a szokásos mennyiség kb. felét rendelte belőle az Alexandra köszönhetően a Hamlet és Rómeó “mangák” rossz szereplésének. Sajnos ha kevesebb mennyiséget rendelnek belőle, akkor kevesebb is fogy. A második csapás pedig az volt, hogy a Kossuth kiadó pontosan akkor jelentette meg indiai Alice Csodaországban képregényét mint amikor a mi kiadványunk jelent meg. Ez nyilvánvalóan mindkét kiadónak kárára vált. Visszatérve az Alexandrára, idén kb. felére zuhantak az eladásaink ennél a terjesztőnél, ami részben a saját értékesítésünk további erősödésének, a Libriben történő megerősödésünknek, és az Alexandrás nagy akcióknak volt köszönhető amik a leértékelt kötetek felé hajtották az ott megjelenő vásárlóerőt. Az idei évben a Hetalia – Tengelyhatalmak volt a legsikeresebb kiadványunk és a legerősebb új manga sorozat a magyar piacon.

USA:

Amerikában rendkívül jelentős mértékben zuhantak a képregény bolti eladások 2010-ben 2009-hez képest, a könyvesbolti eladásokról még nincs adat de szerintem ott is romlott a helyzet. Ez sok tényezőnek köszönhető de a legtöbben úgy gondolják, hogy a Marvel kiadó felelőtlen áremelései okolhatók leginkább. Az biztos, hogy a DC is követte vetélytársát egy ideig, de aztán rájöttek, hogy ez egy rossz irány és 2011 januártól rendkívül jelentős árcsökkentéseket vezetnek be. Miután a DC bejelentette ezt, a Marvel is árcsökkentést ígért, ami tisztán hazugságnak bizonyult. Részemről biztosan a DC kiadót fogom támogatni addig amíg a Marvel nem kap észbe és nem racionalizálja az árait. Az biztos, hogy az amerikai képregénypiac még soha nem tapasztalt mélységben és válságban van.

Japán:

A japán kiadók 2010-ben igen erős digitális terjesztési terveket szőttek a nyugati piacokra, aminek köszönhetően az eddig megtűrt fan fordításokat kegyetlenül elkezdték üldözni, miközben minden idők legsikeresebb mangájából a One Piece-ből több mint 32 millió példány fogyott 2010-ben csak Japánban és érezhetően világszinten is nő a népszerűsége. A szerzője Eichiro Oda 24 millió dollárt keresett idén.

Ezzel az egésszel arra akartam célozni, hogy most, amikor az egész világ a válságtól hangos évek óta, természetes, hogy sokan szeretnének eladni és kevés a vevő, ezért a képregények értéke általában csökkent. Nevetséges árakon juthatunk hozzá olyan füzetekhez, amik néhány éve még “vagyonokat” értek. A jó befektető ilyenkor vásárol és majd csak akkor ad el, amikor vége a válságnak. Persze, ha mindenki jó befektető lenne, akkor válságok se lennének és az okosok nem tudnának ezeknek köszönhetően egy rahedli pénzt keresni, így általában az ilyen bárki számára is nyilvánvaló tanácsoknak semmi hatása nincs a legtöbb emberre nézve. Azért legalább én megpróbáltam, engem már nem vádolhat senki, ha néhány év múlva rádöbben, hogy aprópénzért kótyavetyélte el a gyűjteményét a lehető legrosszabb időpontban.

Akkor térjünk rá a konkrétabb dolgokra. Első körben nézzük meg azt, hogy magyar vagy külföldi képregényt érdemes-e vásárolnunk befektetési szempontból. Mivel Magyarországon élünk, azt tudni kell, hogy a külföldi képregények értékesítése általában jóval nehezebb, mint egy magyar képregény értékesítése. Persze a külföldi képregények elméleti értéke talán jobban növekedhet, csakhogy ez általában tényleg csak elmélet, hiszen itthon nem igazán fogunk találni fizetőképes keresletet a nagyon elszaladt árú kincseinkre. Elméletben az ebay-en keresztül lehetne ezeket árulni de ezt jelenleg a Magyar Posta kritikán aluli szolgáltatása miatt senkinek nem javaslom. Megpróbáltam, megégettem magam vele, innentől kezdve csak akkor próbálom újra, ha olyan módon tudom majd postázni az árumat ami megakadályozza, hogy bárki átverhessen. Bár eddig udvariasan külföldi képregényről beszéltem de igazából az angol nyelvű kiadványokon kívül nyugodtan elfelejthetünk minden mást befektetési szempontból. Az angoltól eltérő nyelvű dolgoknak az eladhatósága, értéke annyira kiszámíthatatlan, hogy egyszerűen nem érdemes rá még szót se vesztegetni. Persze itt is van néhány kivétel, ami erősíti a szabályt mielőtt néhány felháborodott olvasó fejemet veszi.

Füzetet vagy kötetet érdemes-e inkább venni? Ha szigorúan értéknövekedési szempontból tekintünk a dologra, akkor erre nem nehéz a válasz. Ha veszünk valamit mondjuk 200ft-ért, akkor valószínűleg könnyebben fogjuk tudni később eladni 400ft-ért, mint egy 3000ft-os cuccot 6000ft-ért. Mivel pár száz forintért általában nem tudunk venni köteteket, viszont füzeteket igen, így ebből a szempontból az utóbbiak előnyben vannak. Mindenesetre az én első alapvetésem mindig az, hogy olcsón kell vásárolni. Ettől függetlenül, személy szerint sokkal szívesebben gyűjtök köteteket, mint füzeteket, mert a füzetek gyűjtésével sokkal több munkája van az embernek ami nagyrészt ezek tárolásából adódik, ráadásul nem is tud bennük olyan egyszerűen gyönyörködni, mint a kötetekben.Ha valakinek sok füzete van akkor már egy adott példány megtalálása is nehézkes lehet.

A köteteknél felvetődik a kérdés, hogy kemény táblás vagy szimpla puha táblás verziókat gyűjtsünk e? Persze ez szinte kizárólag az angol nyelvű képregényeknél lehet dillema. Azt tudni kell, hogy a hc-k a legtöbbször sokkal kisebb példányszámban jelennek meg, mint a tpb-k és ha kifogynak akkor nem is kerülnek újranyomásra, tehát gyűjtői szempontból gyakorlatilag mindenképp a keménytábla nyer. Ráadásul az elsőre drágának tűnő hc-k sokszor sokkal gazdaságosabbak, mint a tpb-k. Ettől függetlenül a hc-k vásárlása már több szakértelmet igényel a vevő részéről, mert pl. a Marvelnél premiere hc-t szerintem legtöbbször nincs értelme venni, viszont az oversized kiadásokat igen. Persze van ami nem jelenik meg keményfedélben és sok tpb nem is kerül újranyomásra, szóval egyrészt szakértelem kell a jó döntéshez másrészt szerencse is, hiszen azt nem tudhatja senki előre, hogy mi lesz reprintelve és mi nem.

Na de térjünk csak vissza a magyar piachoz. Nálunk jelenleg szinte teljes mértékben átvették a piacot a könyv formátumú kiadások. Vajon ezeknek a könyveknek az értéke nőni fog-e hosszú távon? Jó néhánynak biztosan, hiszen az átlagos kiadványok 2-3ezer példányban készültek az elmúlt években és mostanra ez az átlag talán még alacsonyabb. Mivel kb. 6 éve kezdődött a képregény kötetek kiadása nálunk, így egyre több cím fogy ki már a könyvesboltokból és a kiadójánál, így ezeknél már meg is indulhat az értéknövekedési folyamat. A Fumaxnál a Sin City első kötete és a Princess Ai 1. tartozik ebbe a kategóriába, de hamarosan jó néhány cím csatlakozik hozzájuk. A füzetes fronton a Semic régi sorozatai folyamatosan szép értéknövekedést produkálnak, na persze nem kivétel nélkül. Ezekből egyre nehezebb újszerű példányokat kifogni, megkockáztatom a kijelentést, hogy aki most kezd neki ezen sorozatok begyűjtésének az nem fogja tudni a teljes sorokat újszerű állapotban összeszedni legfeljebb akkor ha kifog egy olyan eladót, aki a teljes sort így árulja.

Végezetül az egyik legfontosabb kérdés, hogy hol vásároljunk. Természetesen itt nem tudok tökéletesen pártatlanul nyilatkozni de szerintem a rendezvényeken a legjobb vásárolni. Általában ott juthatunk a legjobb kedvezményekhez, kiválaszthatjuk a legszebb állapotú példányt és információkat kaphatunk közvetlenül a kiadótól, ráadásul ez a legkényelmesebb megoldás a budapestiek számára. Ha nem jutunk ki a rendezvényekre, akkor általában a legtöbb kiadónak van webshop-ja amit érdemes bevizsgálni. Az biztos, hogy pl. a Fumax kiadványaira a Fumax.hu webshopon vagy a Comicsinvesten kapható a legnagyobb kedvezmény. Az antikvár kiadványok legjobb lelőhelye a képregénybörze, legalábbis árban biztosan. A bolhapiacokon is lehet találni néha képregényt, de egyre nehezebb jó vételt kifogni és elég strapás a dolog. A képregény.net bolhapiac topicja is remek lelőhely, bár itt már jobban kell vigyázni, ha személyesen nem tudjuk átvenni valakinek a portékáját, ugyanez igaz a Vaterára is. Na és azért végül de nem utolsó sorban a Comicsinvest is lehet kitűnő megoldás az elszánt képregényvadászok számára.

Általában a szórakozásunkra kiadott pénzt nem tekintjük befektetésnek és ez a legtöbb esetben indokolt is. Ha moziba megyünk gyakorlatilag a jegyek árából semmit sem fogunk újra visszakapni, ha DVD-t veszünk akkor néhány ritka kivételtől eltekintve biztosak lehetünk benne, hogy csak nagyon nehezen és nagyon nyomott áron tudjuk majd eladni ha megunjuk és ugyanez igaz a könyvekre is. A videójátékoknál kicsit speciális a helyzet, ott hozzáértő kézben még befektetés is lehet bizonyos szerencsés vásárlás de a rendkívül gyors technológia elavulás igazán hosszú távon már valószínűleg ezt is lenullázza ha nem adjuk el időben az adott játékot.

A képregények a fent felsorolt kategóriákkal ellentétben már sokszor esélyesek arra, hogy megvásárlásukat akár befektetésnek is tekinthessük. Ennek ellenére az első alapszabályom a vevők számára az, hogy kizárólag befektetési céllal semmiképpen ne vegyenek képregényt, hanem csak akkor ha az a pénzbeli értéken kívül más értéket is hordoz számukra. A legkézenfekvőbb ezekből a más értékekből az ha olvasni szeretnénk az adott képregényt, de bármilyen meglepő nem mindenkinél ez a helyzet hiszen van aki úgy vásárol külföldi kiadványokat, hogy nem érti a nyelvüket de például egy plusz variant cover megvásárlása sem fog további olvasási élvezetet okozni nekünk, legfeljebb a komplett gyűjtemény feletti örömet. Itt értünk el az egyik legfontosabb aspektusához annak, hogy miért is különbözik nagyban a képregény a már felsorolt többi szórakozástól. A rendszeres képregényvásárlók nagy része mind a mai napig gyűjtőnek is tekinthető és ez biztosítja azt, hogy a képregények többnyire értékőrző vagy növelő funkciót tölthetnek be hosszú távon. Ez utóbbi paraméterrel ismét egy nagyon fontos pontot érintettünk mert a képregény mint befektetés mindenképpen hosszú távon tudja az esetek döntő többségében bizonyítani erősségét. Ha azt gondoljuk, hogy a most újonnan megvásárolt füzetet két hét múlva nagy haszonnal eladjuk akkor alaposan pofára esünk de többnyire még akkor is ha két év múlva szeretnénk bezsebelni a nagy lét. Persze vannak kivételek de azok inkább a szabályt erősítik. Ennek ellenére a hosszú táv sem biztos garancia arra, hogy óriási értéknövekedést fog produkálni egy adott kiadvány. Észrevettem, hogy a laikusok általában azt képzelik, hogy a képregények aranyat érnek ha már kicsit régebbiek mint a száraz kenyér, mindenféle állapottól, nyelvtől és bármilyen józan észtől függetlenül. Elég csak egy pillantást vetni a vaterára és mindig találni fogunk egészen elborult árakat. Sokszor borító nélküli vagy teljesen lestrapált salátákat szeretnének vagyonokért értékesíteni. Itt egy újabb rendkívül fontos, ha nem a legfontosabb szemponthoz értünk ami az állapot kérdése. Az állapot a képregény értékének legmeghatározóbb része, mivel a rossz állapotú képregény értéke mindenképpen töredéke az újszerű állapotúénak. A borító nélküli illetve hiányos képregények értéke pedig nullával egyenlő, még akkor is ha az őskorból származik, bár talán egy Action Comics 1. számáért még borító nélkül is hajlandóak lennének egyesek pár ezer dollárt kiperkálni de a több mint egymillió dolláros értékéhez képest ez majdnem nullának tekinthető. Ebből látszik, hogy ha szeretnénk megőrizni és növelni gyűjteményünk értékét akkor rendkívül fontos, hogy minél jobban vigyázzunk az állapotára.

Egy külön cikket is megérdemelne a képregény tárolás témája, így erre most nem térek ki túl részletesen de a két legfontosabb szempont, hogy a portól és a direkt napfénytől a lehető legjobban védjük a gyűjteményünket. Én a saját füzeteim legnagyobb részét fiókban illetve shortbox-okban tartom, hogy a fénytől totálisan védve legyenek. Természetesen az sem tesz jót a füzeteknek ha túl sokat halmozunk egymás tetejére, hacsak ezek nincsenek befóliázva és legalább egy részük karton hátlappal ellátva. A köteteket természetesen mindenki a polcán szeretné látni, ez teljesen érthető, ezeket javasolt egy fóliába behúzni hacsak nem vitrinbe tudjuk ezeket elhelyezni.

Legközelebb a konkrét képregény kategóriákra lebontva fogok írni róla, hogy mik lehetnek jók befektetések és mik nem, szigorúan csak anyagi szempontokat figyelembe véve. Ha valaki még másra is kíváncsi lenne a témával kapcsolatban nyugodtan írja meg, mire térjek még ki amit esetleg kifelejtettem.

Ahogy látható extraként kaptunk egy 140 oldalas színes strategy guide-ot, ami ennél a játéknál valóban nagyon sokat fog segíteni, egy keményfedeles art-book-ot és egy soundtrack cd-t is.

Mindezt egy külső, vékony kartondobozba csomagolták, aminek az a hátránya, hogy rendkívül sérülékeny, bár az én példányom viszonylag épségben megúszta a postázást.

Azt art-book-tól annyira nem voltam elájulva, mert nagyrészt a játékban is látható képeket használt néhány kivételtől eltekintve de ettől függetlenül szép kis könyvecske.

Az extrákon kívül a játék normál kézikönyve is színes és hasznos, úgyhogy itt aztán tényleg sok mindent kapunk a pénzünkért a kivitelt tekintve.

Aki lemaradt volna erről a kiadásról annak be kell érni a mezei változattal, ami elvileg mostanában jelenik meg és a felsorolt extrákat nem fogja tartalmazni viszont olcsóbb is lesz. Ez a játék legendásan nehéz és komplex egy olyan időszakban amikor a legmenőbb címek sokszor olyan egyszerűek mint a fakocka és a casual réteg igényeihez vannak hangolva. Ahogy nekiindulunk hamarosan tapasztalni fogjuk, hogy itt egy apró hiba is karakterünk életébe kerül. Már az első pályánál is vannak olyan mezei ellenfelek, akik még a játék vége felé is amikor már azért komolyan táposak vagyunk, pillanatok alatt ki tudnak nyírni ha nem figyelünk. Az egész kalandra jellemző ez, a legtöbb ellenfél olyan erős, hogy ha néhány (sokszor egy is elég) direkt találatot bekapunk tőlük azonnal végünk. Nekünk pedig ezeken az ellenfeleken kell végigküzdeni magunkat, de ha jól választunk karaktert akkor ez nem is lesz mindig annyira nehéz mint ahogy elsőre gondolnánk. Az ellenfeleken kívül maga a terep is nagyon veszélyes, minden lépésünkre oda kell figyelni, hiszen itt ha végünk akkor a pálya elejétől kell újra indulnunk. Ennek ellenére a nehézség szinte soha nem válik frusztrálóvá, sőt inkább inspirál. Fantasztikus érzés, hogy ilyen körülmények között is továbbjutunk és ilyen erős ellenfeleket is legyőzünk ilyen vagy olyan módon. Emellett a játéknak van egy teljesen egyedi multiplayer aspektusa is, ami tovább növeli az élményt. Az első végigjátszás 60 órát vett igénybe nálam de én messze nem teljesítettem mindent amit lehetett volna. Egy bajom van most, egy ilyen élmény után nehéz olyan játékot találnom amivel szívesen játszanék, mivel a Demon’s Souls minősége sajnos ritka mint a fehér holló. Legalábbis számomra. Búcsúzóul itt a játék intrója, ami szerintem jól visszaadja, hogy milyen hangulatra számíthatunk ha belevágunk.