Green Lantern képregényeim

2011. augusztus 11.

A Zöld Lámpás film magyarországi bemutatója, és az első magyar nyelvű Zöld Lámpás képregény megjelenése alkalmából elővettem néhány Green Lantern képregényt a gyűjteményemből, mivel kedvelem ezt a karaktert, így van néhány ínyencségem, amiben ő a főszereplő.

Az első egy prestige formátumú one-shot, ami elsősorban attól különleges, hogy a nálunk is népszerű Neil Gaiman írta. Ez a Green Lantern/Superman: Legend of the Green Flame.

Kitaláljátok, hogy a borító kinek a munkája? Nem másé mint Frank Miller-é, akit ugye senkinek sem kell bemutatnom. A képregény érdekessége még, hogy nagyjából tízen rajzolták, sajnos Miller csak a borítót jegyzi. Belső oldalt nem fényképeztem ki, mivel nagyon vegyes a belbecs. Sajnos régen olvastam már ezt a füzetet, egyáltalán nem emlékszem a sztorira, de majd rövidesen újra bevizsgálom.

A következő képregény egy keményfedeles kötet, a Green Lantern: Willworld, ami már igazi ritkaság, bár nemrég a DC újra kiadta egy gyűjteményes füzetben.

Az író J.M DeMatteis, aki hazánkban is jól ismert Pókember történetei révén. A rajzoló Seth Fisher, aki tragikus balesetben, fiatalon vesztette az életét. Halálával egy igazán különleges tehetséget vesztettek a képregénykedvelők, ezt a következő kép alapján ti is érezhetitek.

Ahogy talán lejön ebből a mintaoldalból is, a történet elég elborult, kicsit pszichedelikus, amihez remekül passzol Fisher stílusa.

A mai utolsó bemutatandó képregény a Green Lantern/Green Arrow minisorozat.

Ez igazából egy reprint, amit 1983-ban hozott ki a DC. Az eredetileg a Green Lantern vol 1-ben még a hetvenes években futó, Dennis O’Neil író és Neil Adams rajzoló közös történeteit nyomták újra extra igényes papíron, reklámok nélkül, dupla számokban. Ezek a történetek a maguk idejében igazán forradalminak számítottak, mivel több olyan témát is feldolgoztak, amik akkor szokatlanok és merészek voltak a képregényekben, mint pl. a drog és hasonlóak. Bár nyilván manapság már nem hatnak ennyire újszerűnek, de még mindig nagyon is élvezhető sztorik, a rajzok pedig mai szemmel is kiemelkedőek.

Végül a véleményem a Zöld Lámpás moziról, amit személy szerint nagyon vártam elég negatív, bár a látványvilág sokszor elviszi a hátán a filmet, de a film semmivel nem több egy hollywoodi tucatterméknél és nemhogy a 200 milliós bekerülési költség, de még annak a fele is túlzás lett volna érte, nem is értem, hogy kerülhetett ez ennyibe. Azért szerintem egyszer érdemes megnézni a szuperhős és sci-fi filmek kedvelőinek, vannak nála sokkal rosszabb képregényfilmek is.

Assassin’s Creed regény szerkesztői blog

2011. július 8.

Néhány napon belül, közel hatvan képregény kötet kiadását követően, megjelenik a Fumax kiadó első regénye, az Assassin’s Creed Reneszánsz. Mivel az összes eddigi kiadványunk közül ezzel dolgoztam a legtöbbet én személyesen, és a magyar szöveg jelentős részét is váratlanul én magam szerkesztettem, úgy gondoltam, hogy sokakat érdekelhetnek a könyv kiadásával kapcsolatos tapasztalataim.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

2 hónapos a kisfiam

2011. július 4.

Remélem hiányoltátok az utóbbi időben a friss bejegyzéseket, most kiderül nagyjából miért is nem volt időm eddig új írásokat alkotni.  Mondjuk a bejegyzés címéből az okosabbak már következtethetnek rá. :) Igaz, hogy eddig igazán személyes jellegű dolgokról nem írtam, de mostantól kezdve ilyesmire is sort kerítek néha, ha úgy adódik.

Hát igen, május 4-én megszületett a kisfiam, Benjámin, 3,9 kilóval 59 centi hosszúsággal. Addig a pillanatig nem is igazán értettem meg mit jelent apának lenni, amikor először foghattam kezemben Benit. Ekkor viszont minden helyére került és csodálatos érzés volt.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

A gamer sajtó szégyene: Nier

2011. március 8.

Ez a blogbejegyzés nem a címben említett játék kritikája lesz, hanem a gamer sajtóé. Tegnap fejeztem be a Nier-t, nagyjából 30 óra játék után és mélységesen fel vagyok háborodva.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

The Goon kincsek

2011. február 2.

A Goon szerzője, Eric Powell az egyik kedvenc képregényalkotóm. A Goon olyan képregény ami bár nem tartozik a legnagyobb kedvenceim közé, de amikor leülök olvasni magával ragadnak a szemet gyönyörködtető rajzok és az őrültebbnél őrültebb történetek amikben a humor és a dráma, a horror és a butyutaság tökéletesen megférnek egymás mellett egy hihetetlenül eklektikus de mégis hihetetlenül szórakoztató egyveleget alkotva. Sajnos én úgy érzem, hogy eleinte kicsit több volt a spiritusz és a tartalom a sorozatban, aztán szép lassan kicsit kezdett leülni a dolog, a rajzok egyre nagyobbak lettek, így egyre rövidebb ideig tartott egy szám elolvasása, de ettől függetlenül a Goon még mindig egyedi és kiemelkedő képregény.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

2010 képregényes összegzése

2010. december 30.

Magyar piac:

2010-ben a magyar piacnak nem sikerült kilábalnia a válságból de úgy érzem, hogy a helyzet nem romlott tovább. Ez nagyrészt azoknak a kiadóknak köszönhető akik racionális piaci magatartást tanúsítanak, másrészt a rossz gazdasági helyzetben is kitartó vásárlóknak, akik úgy tűnik elszántabbak mint egy átlag fogyasztó és nem hagyják faképnél szeretett hobbijukat, legalábbis nem olyan mértékben mint ami más kereskedelmi ágazatban tapasztalható. Idén is jó néhány újonc kiadó lépett be a piacra, sajnos több esetben legjobb indulattal is felemásnak nevezhető eredménnyel. A laikus hozzáállás rendkívül káros lehet, erről konkrétabban kicsit lentebb.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

A képregények mint befektetés 2.

2010. október 28.

Általában a képregények értékére, eladhatóságára is ugyanazok az egyszerű törvényszerűségek jellemzőek mint mondjuk a részvények árfolyamára. Amikor gazdasági válság van “mindenki” eladni szeretne, így az érték csökken, amikor minden hawaii akkor a vevők mozgatják a piacot, tehát az árak növekednek. Ez végülis a kereslet-kínálat egyszerű törvénye, aminek a mozgatórugója gyakran egyáltalán nem valós gazdasági alapokból adódik, hanem egyszerű pszichológia.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

A képregények mint befektetés 1.

2010. szeptember 20.

Már régóta szerettem volna írni erről a témáról, hiszen a comicsinvest a nevében is hordozza a képregény vásárlás ezen aspektusát.

Általában a szórakozásunkra kiadott pénzt nem tekintjük befektetésnek és ez a legtöbb esetben indokolt is. Ha moziba megyünk gyakorlatilag a jegyek árából semmit sem fogunk újra visszakapni, ha DVD-t veszünk akkor néhány ritka kivételtől eltekintve biztosak lehetünk benne, hogy csak nagyon nehezen és nagyon nyomott áron tudjuk majd eladni ha megunjuk és ugyanez igaz a könyvekre is. A videójátékoknál kicsit speciális a helyzet, ott hozzáértő kézben még befektetés is lehet bizonyos szerencsés vásárlás de a rendkívül gyors technológia elavulás igazán hosszú távon már valószínűleg ezt is lenullázza ha nem adjuk el időben az adott játékot.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Démoni énekesnő Magyarországon!

2010. szeptember 8.

Szenzációs update a legutóbbi blogbejegyzésemhez:
A Demon’s Souls főcím és záró dalánál is közreműködő, csodálatos hangú japán énekesnő Kokia koncerted ad hazánkban október 2-án este a Mondocon alkalmából. A Mondoconra váltott belépők érvényesek a koncertre is!
A főcímzenét belinkeltem már az előző blogbegyezésemben, a záró dal pedig ez:

Demon’s Souls – Black Phantom Edition

2010. augusztus 18.

Az európai játékosoknak egy évet kellett várni, hogy az amerikai megjelenés után kézbe vehessék ezt a gyöngyszemet. A játék készítőjének elmondása szerint az eredeti kiadó Sony nem hitt igazán a Demon’s Souls-ban ezért eredetileg csak Ázsiában jelent meg, majd utána az Atlus vitte el Amerikába és Európába végül a Namco-Bandai kiadásában került. Nem kellett volna izgulni egyik kiadónak sem, mert a játék váratlanul sikeres lett mindenhol. A Demon’s Souls Black Phantom Edition volt az első játék amit valaha elő rendeltem, mert az volt az érzésem, hogy egy ilyen kult játékot ebben a szép kiadásban gyorsan el fognak kapkodni és igazam is lett. Az idegeim alaposan borzolta, hogy 3 hét alatt sikerült ideérnie a játéknak a postázás után és mire végre megjött már mindenhonnan kifogyott. Aztán még újra került némi készlet az üzletekbe de a Namco-Bandai bevallása szerint a Black Phantom Edition teljesen sold-out lett gyakorlatilag alig több mint egy hónap alatt. Gyorsan jöjjön egy kép amiből talán látni, hogy miért lelkesedtek ennyire a vásárlók ezért a játékért, amit a PS3 játékoknál megszokott 50 fontos áron, viszont egyáltalán nem megszokott kivitelben és tartalommal dobtak piacra Európában.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »